Nem értem. Egyik megrendelőnk mára kért egy konténert egy Budapest környéki településre. Megvárós lett volna a fuvar, ami azt jelenti, hogy géppel ott helyben meg is rakták volna. Megadott időben - pontosan, ami azért manapság nem kis dolog - az adott címen voltunk, de ott senki nem várt bennünket. A mobilját persze nem vette fel, pedig üzenetrögzítőjére is rámondtuk a magunkét (korrektül, finoman). El kellett jönnünk, hisz máshol is vártak még bennünket, és már elkönyveltük, mint beégett fuvart, mikor csörgött a telefon.
A megrendelő érdeklődött, hogy mért nem vagyunk ott. Elmondtuk, hogy mi időben ott voltunk, vártunk 20 percet, de mivel elérhetetlennek bizonyultak, felhagytunk minden reménnyel. A hangjából kiérezhető volt, hogy méltánytalannak érzi a mi eljárásunkat, hisz bár igaz, hogy késtek (ott sem voltak), de mért nem vártunk tovább.
Ilyenkor - szerintem - a minimum, hogy odaszólok: hogy késni fogok, nem leszek ott a megadott időben. A telefonját pedig vegye fel!
Ez még jobban kiakasztott minket, és már hallani sem akartunk az ügyről.
Érdekes módon a konténerhez mindenképpen ragaszkodott, de mondtuk, hogy bizony már csak abban az esetben visszük ki neki, ha kifizeti a plusz 5.000 Ft-os meghiúsulási díjat. Ez viszont már nem tetszett neki!
Miért gondolják egyesek, hogy ingyen van a mi időnk és az üzemanyagunk!
Az ügy viszont hepienddel zárult, mert végül belátták az igazunkat, elnézést kértek, mi persze - 5e Ft-os felárral - kivittük a konténert. Az ügy egyébként szinte mindennaposnak számít, de most legalább megértettek bennünket is - ez viszont már nem mindennapos!
