Azt ígértem előző posztomban, hogy beszámolok a síelésünkről, és bár csaknem elvesztette az aktualitását, az adott szó kötelez!
Most kívételesen senki nem betegedett le, ez a korábbi évekhez képest mindenképpen előrelépés. Napi két óra sízés viszont úgy kikészített mindannyiunkat, hogy este fáradtabb voltam, mint egy 14 órás hajtós műszak után! Öregszünk bizony...
Mint mindig, most is megállapítottuk, hogy rettenetes a lemaradásunk: az utak, az infrastruktúra, a géppark, a házak, a környezet állapota, a mentalitásunk komoly évtizedes lemaradásban van, és a szakadék nem szűkül, inkább nő! (Megjegyzés: mai hír, hogy Szlovákia az egy főre eső jövedelemben lehagyott bennünket!)
Viszont az ember még utazása során sem képes eltávolodni a kaptafától: szakmai ártalom, hogy figyelem a konténereket, a konténereseket. Csupa új, javított és színre festett konténer, max. 10 éves járművek - és mindemellett kizárt, hogy annyit dolgozzanak, mint mi. Igaz, a lakosság is szoktatva van: szelektálja a hulladékot (az építési törmeléket is!), és megfizeti a tisztességes munkát. Ebben még nagyobb a lemaradásunk.
Összességében nagyon jól éreztük magunkat, nehéz is volt visszarázódni, de lesz még nyár, szabadság...
